Hegedüs Andrea
Hol az esze?
Talán a nadrág mélyére esett?
Férfi ki kukacát félti, és nagyon értékesnek véli.
Mekkora a méret?
Ez foglalkoztatja egész életében.
Pedig nem az a lényeg,
hanem hogy elég játékosnak, pajkosnak véljed.
Állandóan tapogatni véli…
tán félti, hogy elvesztheti?
Még nem ismeri önmagát igazán,
de hokizik szüntelen pucér,szexi magazinok lapján.
Ha fele annyi kényeztetést adna nőjének,
mint saját játékszerének,
nem lennének pókhálós feleségek, hölgyek.
Zoknit húzni nem akar, de felelősséget nem vállal.
Tisztelet a férfinak, ki gyermekét pátyolgatja,
és családjáért mindent odaadna.
Kincsét magömlését, nem hogy arra pazarolná,
aki igazán megérdemli,
és elég jó, hogy gyermekét felneveli.
Nem pénzért alázná magát,
fékezhetetlen vágyát,
hogy kényeztessék csillogó kardját,
amire esetleg penész, rozsda rakodik ott rá.
Mikor hű, és nőjét nap mint nap boldoggá teszi,
na akkor igazán férfi egy férfi.
Elérkezik az idő, mikor férfiassága nem tündököl.
Eszébe jut a kék bogyó, mire gondolni sem jó.
Ekkor jár nőről -nőre ,
hogy ne fikázzák érte,
és hogy tesztelje az újdonság megjavíthatja e?
Lassan , nehezen igazából nem beletörődve,
hogy az ékessége csak az illemhelyre kísérje.
Na akkor látja be igazán,
milyen érték a hű társ,
ki ölelésre vár, még ha nem is áll…