A szép túl szép a lelkedben,
késő van, túl késői gondolatok kavarognak a fejemben,
megosztjuk, megosztjuk ugyanazt a titkot,
de nem tudhatja senki, hogy meddig - Istenem, mit akarok -.
Túl sok a világtáji madár
Csalódások között forognak,
beszennyezik az örvényeken belüli léghuzatokat -,
a földi titkokat.
Megöregszünk a boldogságtól
a virágtalan tetőtérben
nem adunk a babáknak nevet,
s ünnepelünk a hajnali fényben.
A szavak elvesztik melegségüket
egy csókban, mely okiratgyűjtemény,
és mind több bűnös madár kering
a vesztőhelyen, - mind gyilkos, fekete fény -.
Homlokom alatt sötét lett,
szemeidben a hajnal emelkedett,
lemondunk arról a lehető tudatról,
hogy még lehetnek őrködő csillagok.