Ármány szőtte keserédes
szerelem a tiéd,
nekem kedves oly' kevés ez
kérdezném, hogy miért?
M'ért hazudsz a két szemembe,
m'ért hinted a nihilt?
M'ért szakítasz a lelkembe,
hazugságod kirí'...
M'ért játszol az érzelmemmel
gőgös sznobizmussal
megküzdesz a félelmeddel,
hamis rigmusokkal...
Nem is tudom, szánjalak-e,
vagy értselek meg téged,
nem is tudom vártalak-e
téged minden éjjel
Éjszakákra napok jöttek,
mutatkozott éned,
szívem mélyén jeget törtek
elfeledlek téged.