H.Gábor Erzsébet
Karmazsin szavak
Sokáig ült a vállamon
a méla bú, s a fájdalom,
mindegyik várta csendesen
azt, hogy szívemben rend legyen,
s szárnyakat bontson szép dalom.
Vágytak már innét el nagyon,
a méla bú, s a fájdalom,
várták a szót, a gyógyítót,
szerelemittast, bódítót -
létük itt puszta szánalom.
Aztán egy reggel - láss csodát!
fény lepte el a kis szobát;
tetőled jött a szép levél,
s szavakban égő szenvedély
perzselte bőröm bársonyát.
Elszállt a bú, s a fájdalom -
nem ülnek már a vállamon,
helyettük karmazsin szavak
tüzelnek úgy, mint fenn a Nap,
s lángokban ég a vágydalom.
2016.06.17.