nagyon szépen írod
s bár ne lenne igaz
de ha igaz marad is
tél után tavasz jő
szemed tükre csillan
mint ritka smaragd kő
újra fény ujja fogja
és vezeti majd kezed
a tüskék magukba fordulnak
sündisznócskák fújnak majd ijedten
míg a vándorok dalra fakadnak
a rémek szégyenükben fejvesztve rohannak
gyerekek kacagva utánuk szaladnak
kezükben bot végén az ezüst hold
ág hegyén is egy farkasra mosolyog
minden seb begyógyul hegje sem marad
kunyhóból sült krumpli illata hívogat
lábnyomod felszakad követhető vagy
a hó kitakar,