FELHŐJÁTÉK
Egyszer egy nagyfülű egér beleharapott a sajtba:
de jaj! hirtelen miért lett oly' goromba?
Belétört hosszú foga, belé mind a kettő.
Megsajnáltam - sajt, egér lett egyetlen felhő.
Kis aranyhal úszik a kék ég vizében,
kinézett egy szigetet, arra tart most éppen,
a szigetből bálna lesz, kis halból meg plankton...
Így pecázok képeket egy erkélynyi parton.
Öreg ember néz le rám hosszú, ősz szakállal,
mögötte fátyol köpeny mozdulatlan szárnyal,
ám, ha jól megnézem őt: ellebegve úszik.
Elkísérném örökké, világ végig, untig!
Kígyó kúszik, körötte senki nincs, mind félnek,
messze kis békák, halak tátognak az égnek,
hálát mondanak neki, s meghallva imájuk:
szétfoszlik a kígyóbőr. De ez a sors vár rájuk
is.
Lassú szigony szúrja át
felhőtlen ég paplanát,
kerozincsík nyila döf,
alatta fecske köröz.
Északról hólavina hömpölyög lassítva,
burjánzik és tornyosul, fölém kúszik, mintha
fel akarna falni, s lám máris óriásnyi...
abba kéne hagynom ezt, jó lenne belátni!
Amíg mindezt leírom,
árny vonul a papíron,
hűvösödik, s mögöttem
hatalmas hóember nő -
mind igaz, nem költöttem!