Vallomás
Írta: gsilver Dátum: Március 10 2008 06:12:12

---

I
E világban egyedül nincs helyem.
Lépek. Tétován rád mutat kezem

---

Teljes hír

---

I

E világban egyedül nincs helyem.
Lépek. Tétován rád mutat kezem.
Még nem érzed, te még nem tudod,
de egyek vagyunk, én vagyok a sorsod.
Csonka a lelkünk, üres és kusza.
Kétfelé tépte az istenek haragja.
Azóta folyton keressük a helyünk.
Élünk, de rettegünk és félünk.
A lelked másik felét megtalálni nehéz,
de engem vezetett egy túlvilági kéz.
Ami történt csodás ajándék,
de leírni nem lehet, érteni képtelenség.
Más írja helyettem most is e sorokat.
Nem értem én sem, de érzem a sorsomat.
S e sors, mi még sötét és zavaros,
hozzád vezet, ha te is akarod.
De elválaszt tõled egy egész óceán.
Bármit is teszek, hozzád nem ér el imám.
Te nem tudod, nem is gondolod,
hogy itt ülök, és rólad álmodok.
Érzel tán valamit, távoli suttogást.
Lelked mélyén nyugtalan morajlást.
Valamit, ami nem hagy nyugodni,
hajt, üldöz, meg akar fojtani.
Ott van az álmaidban, s ha felébredsz
körülfon, átölel, ez hajt, hogy lélegezz.
Ott van a kávéban, ott van a borban,
ott van a kezedben, ott van minden szóban,
minden lélegzetetben, a levesben, a sóban,
a lépteid nyomán, minden egyes csókban.
Átéled a valót, de fel nem foghatod,
csak hajt elõre, késztet, hogy változz.
Te is keresed a lelked egy darabját.
Látom, érzem, hogy szükséged van rám.
Megmutatnám neked az egy igaz utat,
de távol vagy, hozzád nem érnek el e szavak.
Ezért egy mondatot kiáltok az égre
(bárcsak meghallanád, megértenéd végre):
Egyek vagyunk. Nem élhetek, nem élhetsz nélkülem.
A részed vagyok, s te részem nekem.