Az Alföldhöz (Itthon, Békésben)
Írta: inyezsevokidli Dátum: Július 24 2016 11:51:28
Sz
Szülőföldem, messze nyúló, kedves, szép táj, sík vidék,
nékem soha nem lész kietlen, puszta! Csak menedék!
Ha látok, madarat, fűszálat, bogarat, virágot,
szívembe zárom, fogadd magadba, halott világom!
Teljes hír
Az Alföldhöz
Szülőföldem, messze nyúló, kedves, szép táj, sík vidék,
nékem soha nem lész kietlen, puszta! Csak menedék!
Ha látok, madarat, fűszálat, bogarat, virágot,
szívembe zárom, fogadd magadba, halott világom!
Itthon, Békésben
Egyszer régen, váratlan, szerényen,
határt átlépve járgányon, Békésben,
szülőföldem kezdett hatni lelkemre,
mi záporozó hatást tett könnyemre.
Hittem én, sírásom nem marad abba,
múltam rám szakadt, végleg a nyakamba.
Apukám vesztettem, akkor múlt két éve,
megkésett fájdalom, életem reménye.
Mert ha nem késik a tagló, nincs kegyelem,
nincs az a gyógyszer, nincs az a fegyelem,
gyenge voltam még, ó túlnőtt gyerekkor,
nem élem túl a sokkot, mit kaptam akkor.
Hazaérve még, patakzott a könnyem,
Anyukám kérdezte, miért sír kisjánya?
Hosszú idő eltelt, mire kinyögtem,
eszembe jutott Apukám hiánya.
Bélmegyer, 2016.07.24.
Megjegyzés: Magyar szonettnek indult, ez lett belőle.
Talán, az érzés kiüti az akaratot!