Elszenderült
Írta: Hegedus Andrea Dátum: Július 26 2016 13:37:45
Sz
Elszenderült karunkban a fájdalom,
amikor keresztbe kulcsoltuk,
s közte s test között
egy másik ember sóhajtott.
Teljes hír
Hegedüs Andrea
Elszenderült
Elszenderült karunkban a fájdalom,
amikor keresztbe kulcsoltuk,
s közte s test között
egy másik ember sóhajtott.
Régmúlt vágyad hová ástad?
Értem szomjazó gúnyád
a molyok martaléka immár?
Bibém egykor doppingként
hatott reád,
ma már lassan aszott s halott,
hisz te nem látogatod.
Felhőként szaladnak a kipukkadt álmok
gyöngyfüggönyébe kapaszkodva lógok.
Feszülő napsugár
új mintát varr a tájra,
de a te lépted eltűnt a félhomályba.
A vágy, mi körülleng néha,
tán nem is született meg soha,
hisz két szív, mi képes arra,
hogy szárnyaljon vakon e világban.
2016.07.25.