Annyira fázom
Írta: hzsike Dátum: Július 27 2016 12:10:34
Sz
Annyira fázom, reszketek,
jeges szavakba fúlt a nyár,
köröttem néma emberek -
kalászos fényű reggelek,
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Annyira fázom
Annyira fázom, reszketek,
jeges szavakba fúlt a nyár,
köröttem néma emberek -
kalászos fényű reggelek,
kaszára vár a dús határ.
Odakinn lángol, tűz a Nap,
idebenn síri hanthideg,
tetszhalott-lét a pillanat,
akár a csend a fű alatt -
nem tartozom már senkinek!
Fizetnék inkább, Istenem,
részletben, egybe’, bárhogyan!
lehetnék boldog nincstelen.
Mit ér a tő, ha nem terem?
Hiába vetsz, ha nincs hozam!
Szárad a rétem. Sziktalaj -
ki ölne ebbe friss magot?
kárba is veszne, mint tavaly.
Lágy ölű föld kell, mint a vaj,
táplálni kell a holnapot!
Hervad a sok szép költemény,
hallgatnak már a vad dalok,
vergődő sas a szép remény -
tudom, csak annyit érek én,
amennyit néktek adhatok!
Magamra húzom plédemet,
aratnak, nyár van, tűz a Nap,
jeges szavaktól reszketek -
micsoda gyászos végzet ez!
Szeretők ássák síromat.
2016.07.27.