Hûségem, mint mély folyó szeretni vitt engem
Írta: kormi37 Dátum: Március 10 2008 10:51:57
T
Hûségem, mint mély folyó
szeretni vitt engem,
Teljes hír
Hûségem, mint mély folyó szeretni vitt engem,
Úsztam az árral, és az örvény közeledett.
A hömpölygõ áradat, és az élet hozzád sodort,
Reménykedtem benne, hogy kezem megfogod.
Hosszú útat megtéve, hoztam el neked a szívem, lelkem,
A szerelem szigetérõl melléd csapódva érkeztem.
Összegabalyodás után bontakozott ki szerelmünk,
Lassan, reményteljesen egybe fontuk életünk.
Az élet percei haladtak napról napra,
A lelkedet érezve sikollyal szárnyaltam a magasba.
A szerelem virága még él, amit te ültettél a szívembe,
Nem hervad el, mert a lelkem megvédte.
A te virágod a szívedben szerelemesen lángol-e?
A lelked kincseit védted-e?
Ha a fekete pilláidon megcsillan egy könnycsepp,
Már tudni fogom, hogy te is megvétted a lelked.
Szárnyal a dal, szerelem, süket a Világ szerinted?
Mondjuk ketten el, milyen is ez a csapódó szerelem.
Tiszta harmatos, gyöngyözõ folyón érkezik,
Szerelmet keresve mindenki szíve kitárúlkozik.
Minden eggyes víz cseppje megérinti arcodat, lelkedet,
Megújuló szívvel, újra szeretni lehet.
Egy hûséges kézfogás talán neked ennyi is elég,
De ha a szempár mélyen egymásba tekint,
A szerelemes láng is gyorsabban az emberben kerint.
Mi már a világnak ezt a szerelmet megmutattuk,
Hûséges szívek, lelkek vannak itt e földön azt is tudjuk.
Sok ember éljen így boldogan ezt akarjuk.
Ezt kell tenni, megmutatni az igazi valónkat,
A hûséges szerelem örökre csak, így lángolhat.
Mi ezt, megtapasztaltuk és így élünk,
Mert csak így élhetjük tovább, önfeledt szerelemben életünk.