A BÁRKÁRA VÁRVA
Írta: Saint-Germain Dátum: Július 28 2016 15:46:40
Sz
Fülledt feszültség ülte meg a kertet,
összebújt a lomb: esőre várt,
majd hirtelen szétnyílt, s egy szürke felleg
fújta szét a vihar vad szagát.
Teljes hír
A BÁRKÁRA VÁRVA
Fülledt feszültség ülte meg a kertet,
összebújt a lomb: esőre várt,
majd hirtelen szétnyílt, s egy szürke felleg
fújta szét a vihar vad szagát.
Úgy fújta, mint vadász harci kürtjét,
s morajlott fel rá a kék-ezüst ég.
Földöntúlivá vált a gyenge fény,
s észrevétlen szemerkélni kezdett.
Egy hátsó udvar dohos szegletén
tépett öregasszony vetett keresztet.
Rongyos köntösét cibálta szét a szél,
révült tekintete lett hideg-acél.
Vészjósló hangon átkozódott hosszan,
szüntelen kántált az égre fel,
nem értettem szavát, s még nem hallottam
ezt a hangot, mely sírin énekel,
s kíséri zúgó, viharzó orgona:
a bömbölve hullámzó lombkorona.
Egymást túlharsogva vádaskodtak hosszan,
borzongva vártam a harc kimenetelét,
aztán már csak reszketve futottam
be a házba, miközben villámlott az ég,
s özönvíz zúdult közénk. Az üvegtábla
hangjukat még akkor is visszarázta,
mikor szivárványt küldött a messzeség.