Nincs ember, nincs háború
Írta: Hegedus Andrea Dátum: Július 31 2016 10:30:39
Sz
Belöktek a sorba,
hogy vezényszóra
rád fogjam fegyverem.
Remegve szorítom
Teljes hír
Hegedüs Andrea
Nincs ember, nincs háború
Belöktek a sorba,
hogy vezényszóra
rád fogjam fegyverem.
Remegve szorítom
ujjam a ravaszon
imámat mormolom
ne lássam árnyékod.
Fogaim sorvadó fekhelye
kenyér ízére nem emlékezve
majszolják a fémes ízeket.
Karomba harapok,
csirkecombról álmodok.
A félelem elvakít,
ujjam görcsbe rándul,
töltényem eltántoríthatatlanul száguld.
Szürke már az égbolt nappal is,
bűzlő tetemek macskaköves útként
lábam előtt hevernek.
Oh , anyám!
Merre jársz?
Te gatyába ráznád
életünkkel sakkozó
hóhérjainkat.
Mikor a harci üzemmódot
újra töltöm magamban,
előránt képeket a fantáziám.
Ölelő karokba merülve
puha ágyon a jövő magját ültetem.
Nem emlékszem,
milyen volt a világ ezelőtt.
Most romokban a lelkem
s minden körülöttem.
Saját puskám csövébe
szemem meresztem.
Ha nincs már ember,
nincs háború.
2016.05.18.