Amíg testem felboncolja
Írta: Hegedus Andrea Dátum: Augusztus 03 2016 17:49:55

---

H

Élő halott vagyok.
Kemény földre letaszított
két vaskos marok.

---

Teljes hír

---

Hegedüs Andrea
Amíg testem felboncolja

/Vannak kényes dolgok,
amikről nem könnyű beszélni.
Így nem beszélünk róluk.
Azt gondoljuk, a fájdalmunk rejtve marad.
Ha valaki mégis kitárja az ajtót,
rettegő szemekkel elfutunk előtte,
hisz az érzés,
amit csupán a látvány gondolata idéz elő,
már túlterheli fájdalmunk küszöbét./

Élő halott vagyok.
Kemény földre letaszított
két vaskos marok.
Gyengülő,
de harcol piszkafa karom.
Kiáltani vágyom,
hangszálam lefagyott.
Lelkem
könnyekkel temeti
szabadságom.
Lerántják ruhámat,
hú, de nagyon fázom.
Gúzsba kötnek gyors kezei,
teste kalapálja testem.
Szégyent lop az életembe,
Jobb, ha elrejtem.
Végezz már,
te hullarabló átok,
vérem feketéllik,
ahogy szád kitárod
nálad retkesebbet senki sem látott.
Szívem nagyot ásított,
kereste a lelkem,
amit te elástál
jó mélyre bennem.
Mint egy korhadt fadarab,
mi senkinek sem kell,
úgy lapultam a földhöz,
s könyörögtem,
hogy rejtsen el.
Ő halkan azt súgta nekem,
ártatlan lelkeknek nem itt a helye.
Ki árnyékot vetett
erőszakkal testedre,
az lesz az enyém
és elrejtem örökre.
Torlódó érzelmek
körülöttem dudálnak feszülten,
piros még a szemem lángja,
mégis várnak,
hogy idővel zöldre váltsak.
2016.05.27.