Apám kertjében
Írta: hzsike Dátum: Augusztus 07 2016 07:57:14
V
Lám, lefagyott minden, jóapám,
egyetlen szilva sincs már a fán,
de, dió se termett, nincs idén,
pedig biz’ lett volna rá igény.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Apám kertjében
Lám, lefagyott minden, jóapám,
egyetlen szilva sincs már a fán,
de, dió se termett, nincs idén,
pedig biz’ lett volna rá igény.
Szeretjük jól tudod, mind, nagyon -
nem volt az Úrban most irgalom,
a szőlő is szárad, tar a tő,
vétlenül vesztes a magvető.
Kisült a termés is, nincs eső,
kemény a föld öle, mint a kő -
nem elég nehéz az életünk,
mondd, mit kell kiállni még nekünk?
Pedig a dicsőség, mint tied,
kezedtől gazdag e kis sziget,
ültettél fákat, meg bokrokat,
amiket szeretünk pont olyat.
Locsoltad, gondoztad, s nagyra nőtt
minden fa, - s dagadt a sok befőtt!
Kalácsba törted a jó diót,
s jöttél az ünnepen enni jót!
Elmentél, hiányzol, jóapám!
Napokig nem nyílik szóra szám,
aki ezt értheti, csak te vagy,
a szívem ezerszer megszakad.
*
Álmomban madár az én apám,
s csak nekem dalol a rózsafán,
aprócska csőrében hord vizet
enyhítni sebemet - így fizet!
2016.08.06.