Kisfalumban
Kis falumba most boldogan hazamegyek,
Várnak ott barátok, szerető emberek.
Találkozás, régi arcok jönnek felém,
Gyermekéveim szépségein merengvén.
Ismerősen köszönnek reám az utcák,
Templom is megvárt, hol hangzanak az imák,
Kong a harangszó, ha delet üt az óra,
Kelnek a falubeliek kakasszóra.
Átölelnék minden régi bokrot és fát,
Szomszédokat, emlékeket és iskolát.
Az idő haladt csak, semmi nem változott,
Iskolám is vár reám, még áll ugyan ott.
A hegyek, a dombok hol annyit játszottam,
Libát legeltettem, oly sokat kapáltam.
Áldozás szentségét itt vettem magamhoz,
Most már csak járhatok fájó sírhalomhoz.
Látom az emberek semmit nem változtak,
Birodalmukhoz mindig hűek maradtak.
Régi házunk megkopott pucolás falán
Emlékeket őriz, más jár az udvarán.
Mint a madár, ki visszarepül fészkére
Itt az én helyem, itt lelek a békére.
Biztonságba, mint az élet melegágyba
S gyökereimhez, egy szívdobbanásba.
Kedves, jó Barátok, köszönöm most Nektek,
Milyen jó, hogy újra köztetek lehetek.
Milyen szép szó a Szeretet, az édenbe
Ez lesz a kapocs, mely összeköt örökre.
Deák Éva 2016.07.25.
Meghívást kaptam Kisfalumba. Egy szeretetben eltöltött nap képe sorokban.