Egy a sok közül
A Teremtés bő kezű volt,
Aki látta, örömmel szólt,
Vagy ránézett irigykedve,
Bele szúrt, hogy elment kedve.
Ami szemnek kellemetes,
Birtokolta ő, a kedves,
Mondták: Isten jó kedvében,
Alkotta meg szentélyében.
Kapott erőt, munkabírást,
Boldogságot, olykor sírást,
Családot, mely elvétetett!
Önbizalma soha sem lett!
Gyötörte egyedülléte,
Nem bírja sokáig, hitte,
Mégis munkája élteti,
És ez biztosan jó neki.
A Teremtő bölcsessége,
Biztos tökéletessége,
Féket, akadályt is adott,
Nehogy megártson, mit kapott!
Veszélyes a sikeresség,
Ha fejbe száll a dicsőség!
Elrepül a fellegekbe,
Vagy zuhan kábítószerbe!
Útravalót bőven kapunk,
Abból meggazdagodhatunk!
De el lehet fecsérelni!
Végére nem marad semmi!
Áldott a Mennyei Atya,
Ki a Földet igazgatja,
Hálás köszönetünk szálljon,
Nekünk megbocsátást adjon.
Budapest, 2016. augusztus 11.