GEORG TRAKL: EMBERI GYÁSZ
Írta: Szollosi David Dátum: Augusztus 15 2016 00:59:19
M

E gyászos óra nem múlik, lehet.
A bús szemekben éji képek ringnak
Lágy ütemére folyón egy ladiknak,
Hol nővér lelke leng a part felett.
Teljes hír


Menschliche Trauer

Die Uhr, die vor der Sonne fünfe schlägt -
Einsame Menschen packt ein dunkles Grausen.
Im Abendgarten morsche Bäume sausen;
Des Toten Antlitz sich am Fenster regt.

Vielleicht daß diese Stunde stillesteht.
Vor trüben Augen nächtige Bilder gaukeln
Im Takt der Schiffe, die am Flusse schaukeln;
Am Kai ein Schwesternzug vorüberweht.

Es scheint, man hört der Fledermäuse Schrei,
Im Garten einen Sarg zusammenzimmern.
Gebeine durch verfallne Mauern schimmern
Und schwärzlich schwankt ein Irrer dort vorbei.

Ein blauer Strahl im Herbstgewölk erfriert.
Die Liebenden im Schlafe sich umschlingen,
Gelehnet an der Engel Sternenschwingen,
Des Edlen bleiche Schläfe Lorbeer ziert.
_________________________________________


Emberi gyász

Az óra ötöt üt, hajnal hasad…
Magányos ember ettől összerezzen,
Még éjt suttognak odvas fák a kertben,
S egy holt tekintet ablakra tapad.

E gyászos óra nem múlik, lehet.
A bús szemekben éji képek ringnak
Lágy ütemére folyón egy ladiknak,
Hol nővér lelke leng a part felett.

A kerti denevérraj sikolya,
Mintha koporsót szegeznének össze.
Fal omladéka, fénylő csontok, közte
Sötéten ing egy tébolyult tova.

Az őszi felhőn kék, fagyott a fény.
Egymást két alvó szerető karolja,
S az angyal csillagszárnyához hajolva
Babért visel, ki nemes, a fején.

* * * * *