H.Gábor Erzsébet
Szilvatolvajok
Egyetlen érett szilva sem maradt a fán.
Manócskák jártak lopva éjjel arra tán
leszedni mind, az árva éhezőknek azt?
Talán az ősz gyümölcse ád egy kis vigaszt.
A gazda mérgelődött - nem lesz párlata!
A kertbe megkopasztva állt a drága fa;
szitokba fúlt a hangja, fájt a veszteség,
dühének könnye lepte mind a két szemét.
Amott, az erdő szélén, apró putri állt,
a sok kis kócos ördög jóllakottan hált,
egyiknek csöpp kezében mézes szilva volt -
csillagok bámulták és csendben sírt a Hold.
2016.08.26.