Hazafelé
Írta: hzsike Dátum: Szeptember 06 2016 09:03:01
M
Csendes az erdő, ma hallgatag,
gyermeki örömöt ringatok,
erőtlen fényt szitál rám a Nap -
szabad én igazán itt vagyok!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Hazafelé
Az úton fáradtan ballagok,
emlékek kísérik léptemet,
szívemben rőzseláng dallamok,
a fákon gesztenyék fénylenek.
Csendes az erdő, ma hallgatag,
gyermeki örömöt ringatok,
erőtlen fényt szitál rám a Nap -
szabad én igazán itt vagyok!
Köröttem ezernyi vadvirág,
csokorba gyűjtöm a kankalint,
aranyló palástú őszi fák,
királyként hordják e drága kínt.
Lelkemnek húrján a múlt zenél,
tilinkó dalolt az almafán -
látszik már amott a vén fedél,
ott nevelt fel az én jó anyám.
Megjöttem, ez az én otthonom,
csokromat anyámnak nyújtom át,
a keze selyem az arcomon,
letörli rólam az út porát.
2016.09.05.
(Versemet, Győryné Talabér Angelika:
Az úton hazafelé c. festménye ihlette.)