Emily Dickinson : The Single Hound
XLVII
Bloom upon the Mountain, stated,
Blameless of a name.
Efflorescence of a Sunset—
Reproduced, the same.
Seed, had I, my purple sowing
Should endow the Day,
Not a tropic of the twilight
Show itself away.
Who for tilling, to the Mountain
Come, and disappear—
Whose be Her renown, or fading,
Witness, is not here.
While I state—the solemn petals
Far as North and East,
Far as South and West expanding,
Culminate in rest.
And the Mountain to the Evening
Fit His countenance,
Indicating by no muscle
The Experience.
Emily Dickinson: Kivert Kutya
XLVII
A Hegy Virág lehet, mondják,
ez az Úr szava.
Születvén a Naplemente –
virág lett, maga.
Én, vetnék, bíbor virágot
völgyekbe előbb,
Alkonypír büszkén ne járjon
a Nappal előtt.
Ki szántáskor, bár a Hegyre
jő, el is tűnik –
és Kinek híre, s emléke,
mégse, nem szűnik.
Dél van – szentnek szánt virágom
mind Észak- s Kelet-,
mind Dél- és Nyugat irányból,
kókad mód felett.
És a Hegy arcát Estére
ékesítgeti,
bíbor fényét munka nélkül
is Elérheti.