Az árnyékba tettem meghalni - egy könyvbe -,
amelynek sorait szó szerint ismerem...
Élő szirmokat egy fiatal virágtól,
hogy egyszer-egyszer eszembe juttassák
azokat, akik messze mentek,
azokat, akik már nincsenek.
Így késő este bizonytalan kezekkel
lapozgatok, mint egy vágy nélküli ember,
látom, amint kiesik egy régi könyvből,
az árnyékból a virág - egy szellem.
Ekkor rájöttem:
egyre kevesebben vagyunk a Nap alatt,
és egyre többen, akik a mélyből érzik az illatozó virágokat.