Diszlexia Legaszténia
Írta: Hegedus Andrea Dátum: Szeptember 12 2016 16:21:54
H

Régen a lapok ketrecében rettegve néztem, mit rejteget nékem.
Ki a lámpát tartotta, a betűket folyton elárnyékolta.
Meredten bámultam, s csak katonás sorokat láttam,
ahol mégis folyton botladozva jártam.

Teljes hír


Hegedüs Andrea
Diszlexia
Legaszténia

Régen a lapok ketrecében rettegve néztem, mit rejteget nékem.
Ki a lámpát tartotta, a betűket folyton elárnyékolta.
Meredten bámultam, s csak katonás sorokat láttam,
ahol mégis folyton botladozva jártam.
Mint vérmes szemek, az abc agyamra éhes,
de az információ téves útra tévedt.
A lámpa fénye egyre távolodott, de én küzdöttem,
és az abc protkót kapott.
Látni sem akartam a varázslatot,
hisz amikor olvasni próbáltam, elillant gondolatom.
Lehúztam hát a redőnyt, gondoltam, mindörökre;
szájbarlangokban éltem megszégyenülve.
Majd idegen kultúra kitágította lencséim,
és söprögetni kezdte múltam elfeledett lépcsőit.
Érzékszerveim pezsegnek, de nem a félelemtől;
vágtatva gyűjtögetnek az élet értelméből.
Oly sok dekoratív manna, kapkodok is utána;
oly sok infó, az agyam fullajtárja.
Ki gondolta volna, hogy a sánta gépezet
levetít majd számtalan fantáziaképeket.
2014. november 9.