Szép asszony balladája.....
Megy a korsó a kútra,viszi a menyecske,
vízért mennek,vagy talán egyebekre?
Legény vár a kútnál,pedri a bajuszát,
azt gondolja : -Juliskám nem jössz már-
-Mit akar kend tőlem?
Van nekem uram,ki mindent megád nékem,
jobb ha elmegy innen-
-Édes Juliskám,két éve vagy asszony,
az urad meddő,soha nem lesz neked babakendő-
-Kend menjen az útjára,
ne szóljon az én uram dolgába,
ha el nem megy, nem tudom mitévő leszek.
-Szép asszonyom,lelkem,
nem akarok én neked rosszat !
Van egy kis nyúl itt a bokor aljában,elveszett a mamája-
-Hát azt még megnézném,
és a kisnyulat talán elvinném,
mutassa meg kend nekem,vezessen oda engem.-
A legénynek nagy mosoly volt az arcán,
bajuszát jól megpederte,
a menyecskét szépen odavezette.
Tetszett a legény nagyon a menyecskének,
de nem akarta tudatni vele,
gondolta had egye a fene ő érte.
Mikor odaértek a bokor mögéje,
a legény felkapta az asszonyt,magához ölelte,
csókjaival halmozta,földre fektette.
Hiszen nem is volt az olyan nagy viadal,
csak képmutatás az egész,a menyecske boldog volt,
és engedett mindent a legénynek..
Jóval később volt már,
mikor a fiataasszony korsójával ballagott hazafelé,
ilyen boldog soha nem volt még.
Hónapokkal később nagy öröm volt a háznál
kisbaba született,boldog Juliskáéknál.
Mindenki gratulált a ház urának.
A menyecske ezentúl gyakrabban járt a kútra,
a család szaporodott mindenki boldogságára,
az egész falu csodájára.
Egy nap azonban nagy valami történt,
a legény nem volt a kútnál,
S a menyecske ijedelmében eltörte a korsót félelmében.
A szép asszony ballagott haza,
korsó nélkül sírva ez a korsó volt a
boldogsága,életének legszebb álma.