Egy lélek útja
Írta: Berenike Dátum: Szeptember 18 2016 13:44:14

---

Sz

Fájdalom virágból szőtt,
halotti ágyamon,
kihűlt testtel fekszem,
várom a megváltó...

---

Teljes hír

---

Fájdalom virágból szőtt,
halotti ágyamon,
kihűlt testtel fekszem,
várom a megváltó...

Pillanatot!
Mi végre örök nyugodalmat ad.
Sebzett lelkem kertjében,
a csoda magok kihajtanak.

Láng színű levelek,
s tüzesen izzó virágok borítják,
fényüknél,melegüknél,
megpihenhetnek az árvák.

De most még itt vagyok,
ebben a fáradt,
életunt testben,
már nincs mi dobogjon,
már nincs mi ragyogjon bennem.

Körbezár a sejtelmes köd,
nem talál rám senki sem,
magányom falait húztam fel,
áthatolhatatlan börtön ez.

Szívem helyén,
csak egy csordogáló,
vértócsa áll békésen,
megszínezi szép fehér ruhám,
mit még te adtál rám,
nem is olyan régen.

Te..
Kinek oly sok mindent köszönök.

Úgy szerettél,
ahogy tudtál,
de vérszomjas lényem,
elüldözött.

Bántottalak szóval,
és néha szótlanul,
de hibáid sose voltak,
csak a fejembe tornyosult.

De most békével jöttem,
add hát ide a kezed,
csak egy lélek vagyok,
szárnyakkal,
nem kell,hogy
szeress.

Törjünk át a falakon,
és keressük meg azt a testet,
mit egykor öleltél,
de igazán sohasem érthetted.

Tegyünk rá virágkoszorút,
s építsünk alá máglyát is,
légy hát te,
kinek tüzével,
a szél hamvait,
messzire viszi.