Mária, szenttűz,
liliomzápor,
József Isten-
csiholója…
Öledbe enyésznek
ősök és temetők;
a magos egekből
hitek harmatoznak…
Sejtjük mi igen jól,
kimeríthetetlen vagy;
tenlelked
tentested
igaz hitű
kútja:
vized etet
búzád itat
szivárvány-ágyadból
angyalok szálldosnak
madárposta híreli
a Napról társalognak:
„a Tejútnak lesz bizony
nagyon hamarost
csillag-szuszogású
bársony kisbáránya.”
S gyűlnek azonmód
meddők és asszonyok;
holtak és hősök
- folytatni az álmot…
Én magam hiányzok…
(Törődöm, száradok):
Mért ver engem átok!
Nem ér kegyelem;
kenyér és szerelem
- vak, fekete tulkot!