Minek írjak, ha el sem olvasod?
Szólok Hozzád, válasz nélkül hagyod!
Víg mosolyból közöny lett otthonod
szürke égbolt, a köd is rád csorog...
Nevethetnél, de nincs már humorod
ellopták a huncut kis koboldok,
visszaszerzem, ha addig élek is
figyelj csak, kigyúlnak a fények is!
Nem hat már rád semmi embernek való?
nem érzed mit jelent, szeretnek, ha jó!
Elvesztél milliónyi kis szerep között
lelkedbe csak rideg közöny költözött...