Sétautam
Írta: Radmila Dátum: Szeptember 26 2016 19:54:31
H
Amikor esti sétautam
a távolabbi szomszéd házánál vezet,
eszembe jut a rég-volt életem.
Teljes hír
Radmila Marković
Sétautam
Amikor esti sétautam
a távolabbi szomszéd házánál vezet,
eszembe jut a rég-volt életem.
Ragyogó ablakszemekről a napfény
arcomra szökkent, elvakított a kíváncsiság.
Az asszony vajon mit csinál? Ritkán látom,
csak a kislány kacagása üti meg fülem,
a férj valahol szobát fest, majd este jön meg.
Talán emlékeim képzelem? Amit ma látok,
az rettenetes. Az ablakkeretből fenyegetnek
a félig kidőlt téglahegyek, a fűrfalról tákolmány
lóg le mint a pallos a fejem felett, Damoklész
kardja sem veszélyesebb. Elhagyom a járdát.
A kocsiút talán biztos, az autó elsuhan mellettem.
Nem ez az egyetlen, van hasonló, vagy rosszabb ház
és néz rám vészjóslóan, hallom gúnyos kacaját.
Hova tűnnek az utcámból az emberek?
Ha örökre elmentek, fejük felett a fű zöldell.
Ha korgó gyomra elhajtja a fiatalokat messze földre,
miért fenyegetik az itt maradókat a szellemek.