Homályos szürke ég,
kialudt mindenütt a fény.
Csillagpelyhek permeteznek,
penge-éles szélben kergetőznek.
Csipkefüggöny hull a hóból,
jég ropog a fagyos tóból.
Dermedt hóember őrzi a teret,
répaorrát csipdesik verebek.
Kalapja fületlen fazék,
szénszeme ékesség.
Lassan tavaszodik.
Hóember élete rövid,
a napsugártól szétfolyik.
Hajnali harmattá olvad a dér,
vándorútra kel a tél.
Langyos szelő illatot permetez,
fagyott föld kérge megreped.
Kikelnek a magok, fák, virágok sóhajtanak.
Azúrkék fényű ég ragyog felénk.