Fehérliliom
Írta: marica Dátum: Március 11 2008 12:08:46
A liliom irul-pirul
Apja sírján
Gyász könnye hull.
C
Teljes hír
Rohannom kel, az idõ sürget,
Gondolatok egyre ûznek.
Lassan már a sírba hívnak,
Emlékeimmel nem bírnak.
Kényszerképzet visszaveszett.
Ami tudat alatt úgy megrekedt,
Síromba így nem léphetek.
Rohannom kell, az idõ sürget,
Emlékektõl kulcsot kérjek,
Kulcsot, mely nyitja egy bezárt érzést,
Mi megrontott minden lépést.
Hol keressem, hol kutassam?
Apám sírját tán felnyissam?
Elõtte tán nem szégyellem?
Elsuttogom néki csendben.
A liliom irul-pirul
Apja sírján
Gyász könnye hull.
Egy gúnár a gyász-kertbe
Belopódzott ékeskedve.
Napok múltak, idõ haladt,
Szirmokon gúnártoll simogat.
- Szárnytolla fényesedik,
A liliom kelyheket nyit.
Behunyt szemmel ártatlanul,
Akaratlan csapdába hull.
De az érzést várva várja,
Ott érinthesse a gúnár tolla.
Nem érti: miért rejtve?
És ijesztõ
Lett titkok kertje!
Õsi ösztön lehelete.
Gyolcson ernyed súg
A búnak. Gúnárúrban
Lángok gyúlnak.
Áztat szirmot,
Zúgva mormol,
Arany szirmot,
Tüzel, locsol. -
Vihar támad az ég zendül,
Virágszirom összerezdül,
Felhõtûbe kapaszkodik.
Kétségek közt botladozik.
Kapaszkodik, pedig szúrja,
Kertész lányhoz száll a búja,
Kertész lányhoz száll a búja.
Kétségeit, hogy kisírja.
És gúnár ékeskedik,
Kertész lánynak mézcseppet hint,
Nem csak egyet, hanem százat,
Csak ne higgyen a virágnak
A liliom tõbõl szakad.
Apja sírja üres marad.
Liliomnak nincs oltalma,
Nincs vigasza, birodalma.
Õt a gúnár ettõl kezdve,
Üldözte és kékre verte.
Viharok közt orkán támadt.
Fegyvert, hozott s katonákat,
Égbõl hullott golyózápor
Áldozat lett a gúnárból
A liliom felsóhajtott,
Isten bölcs ítéletet mondott.
Sír kinyílott,
Sí bezárult,
Így kezdõdött
Így ért véget
Liliomot préselt.
Egy történet
Rohannom kel, az idõ sürget.
Gondolatok visszaûznek.
Sok dolga van még a mának.
Élni kell: liliom lomkoronának.
Sírra sírtam bús terhemet,
Egy árva szív mást nem tehet.
Liliomból lélek cseppek
Ma
Élet kertben lélegeznek.
Megjegyzés: Két gondolat jel között függõlegesen