Vad és hosszú harcod miatt oly nehezen tudlak megszerezni,
harcolsz magaddal, velem, s mindenki irigységével...
végtelen ez az ádáz háború.
Téged, én mint rab tartsalak győztes rabként,
inkább dicshimnuszt zengek, nem kegyelmezek,
megleslek lándzsa gondolattal, négysoros versszakokkal.
Lélek, szív, elme, meggyújtott arzenálok,
kitűnő szerszámok, éjjel nappal velük derítelek fel.
A szerelemben nincs pihenés, csak halál...
A béke teret jelent, hol a mosoly hazugság.
Az, aki kezet fog messzire távozik,
csókja forró és a seb kijózanít,
mert a szerelem egy szerencsés, harci lobogó,
minél jobban szét van szakítva, annál nagyobb, büszkébb a zászló.