Anabiosis- Feléledés
Írta: marica Dátum: Október 10 2016 17:12:59
Sz
Sikít a szél az őszi erdőn, tépi a fákról a levelet,
én közben magam elé képzelem a gyermeket
ahogy futkos a virágos réten,
és örök tavaszt képzel,
Teljes hír
Anabiosis- Feléledés
Sikít a szél az őszi erdőn, tépi a fákról a levelet,
én közben magam elé képzelem a gyermeket
ahogy futkos a virágos réten,
és örök tavaszt képzel,
játszik a fénnyel.
Virág szirmot simít kezével,
csodát remél mikor a szirmok hullanak.
Már újra ott vagyok a színes fák alatt…..
már nem remélek új tavaszt.
Csak a pillanat szépsége éltet,
nekem az ősz adja a szépet,
de álmodom csörgedező patakot,
álmomban hallok gímszarvas hangot
így szeptember táján,
ahogy hívja párját.
Még küzdök a hideg tél ellen,
küzdök, hogy ne legyen félelmem
mikor rám köszön egy magányos éjjelen.