Csépe Imre: Ha szólít a mező / Wenn das Feld ruft
Írta: Toni Dátum: Október 12 2016 09:01:29

---

V

Ha egyszer újból szólít a mező,
És beüzennek értem a hajnalok,
A nyári sugarak aranyhuzalán
Fülembe súgják,hogy ki vagyok,

---

Teljes hír

---

Ha szólít a mező

Ha egyszer újból szólít a mező,
És beüzennek értem a hajnalok,
A nyári sugarak aranyhuzalán
Fülembe súgják,hogy ki vagyok,
Akkor te is felkelsz majd velem
Miként párjukkal a csillagok.

Aratni megyünk majd délcegen,
Dalolunk,s villan a kaszám,
A dombokról szétcsillan éle,
Mint szurony a sziklás vár fokán,
Mikor az őr fordulva szétles,
S a fény megtörik homlokán.

Előttünk harmatos táj tündököl,
Mögöttünk szürke köd gomolyog,
A kanyargó dűlőket láng veri,
A völgy telt kotlaként párolog,
Míg a nyárfák hegyéről az ég
Tükörként szelíden ránk ragyog.

Csintalan szellő szalad elénk,
Hajunkba túr,zümmög,hízeleg,
Nyakadba dobja babos ruhádat,
S előttünk a porban hempereg,
Míg nyomában az ijedt virág,
Elejtve a harmatát,megremeg.

Telt kalászok csókolnak arcon,
A mezők virága minket ünnepel,
A kék magasságok enyhe fátylán
Csordul a szív,pacsírta énekel.
Zengő dala édesen ránk csorog,
Míg mellettem a porban lépkedel.

Csépe Imre

Wenn das Feld ruft

Wenn das Feld wieder einmal nochmals ruft,
und mir ausrichten lassen die frühmorgens,
an Sommerstrahlens goldenen Drähten
flüstern im Ohr, wer bin ich im Kern,
da stehst du sodann auch mit mir auf
wie die Gefährte mit Abendstern.

Wir gehen ernten mit vollem Stolz,
singend, und meine Sense blitzt,
und von den Hügeln flackert die Spitze,
wie Bajonett an felsigen Bergspitz,
wenn der Wache kehrend runterschaut,
und an seiner Stirn, spiegelt das Licht.

Vor uns leuchtet die taufrische Gegend,
und hinter uns die graue Nebel wallt,
dass kurvige Flur wie Feuer brennt,
das Tal wie der heisse Kessel dampft,
über den Pappeln, die blaue Himmel
so zart wie ein Spiegel, an uns strahlt.

Schelmischer Briese bläst entgegen,
ins Haar buddelt und schwirrend beschwatz,
das tüpflige Kleid, wirft über den Kopf
und vor uns in den Staub herumwalzt,
hinter ihm, die ängstliche Blume,
jetzt alle Tautropfen verloren hat.

Volle Ähren küssen dein Gesicht,
alle Wiesenblumen grüssen und feiern mit,
den zarten Schleier der blauen Höhen
überlauft das Herz und die Lerche singt.
Von Schallenden Gesang erfüllt, indem
im dicken Staub, läufst du jetzt neben mir.

Fordította Mucsi Antal