APÁMHOZ
Írta: farkas viola Dátum: Október 12 2016 12:49:51
Sz
Sokszor gondolok Rád Apám, alig ismertelek,
Szomorú emlékeimben csak, veszekedtetek!
Boldogtalan házasságot kaptatok a Sorstól.
Hogy születhettem mégis meg? Te akaratodból!
Teljes hír
APÁMHOZ
Sokszor gondolok Rád Apám, alig ismertelek,
Szomorú emlékeimben csak, veszekedtetek!
Boldogtalan házasságot kaptatok a Sorstól.
Hogy születhettem mégis meg? Te akaratodból!
Megpróbálom összeszedni, milyen is lehettél?
Ily külsővel, munkakedvvel, jobbat érdemeltél.
A Teremtő-akarattal nem lehet vitázni,
Életedtől negyven évvel, muszáj volt elválni!
Te az első újszülöttet kisfiúnak vártad,
De lány lettem, Neked Jenő, s táncosnőnek szántad.
Hogy lehetett ezt kívánni egy pici faluba’?
De Te hűséges munkával vágyódtál, jobb sorba.
Géplakatos képzettséggel egy mozdonyra szálltál,
Vonatozva utazgattál, városokat láttál.
Közbeszól a katonaság, folytak a háborúk,
Ez alatt Pestre költöztünk, s lett egy új otthonunk.
Családregény kívánkozna a sok szenvedésről,
Milliók tragédiája nem lenne jobb ettől.
Kishúgom is megszületett, élet nehezebb lett,
Apánk meghalt, két kisgyerek és anyánk árva lett.
Innen már sokszor megírtam hányattatásunkat,
Szegényen, de nagy erővel, tánctanulásunkat.
Szüleinktől örököltük becsületességünk,
Munkával mindig legjobbra, fel-feltörekvésünk!
Édesapán kívánsága duplán teljesedett!
Nem csak nekem, Húgomnak is dolga, színpadon lett!
Folytattuk az utazást is, messze országokon,
Nem hoztunk szégyent soha sem hű magyarságunkon.
Tíz Parancsolat előttünk, mindig irányt adó!
Amennyire lehetséges, ez a fogódzkodó!
Hálás szívvel megköszönjük, hogy mi még itt vagyunk,
Drága Szülők, Apánk, Anyánk: ott Fenn, találkozunk!
Budapest, 2016. október 12.