A nehezen nyiladozó virág
Írta: Eve Dátum: Március 12 2008 04:25:52
T
Hát elérkezett a várva várt idõszak,
amikor a természet éledni kezd,
Teljes hír
Hát elérkezett a várva várt idõszak, amikor a természet éledni kezd,
s a virágok fejei kibújnak a tápláló földbõl,
Téli álmukat megszakítva, óvatosan tekingetve meredeznek leveleik s szirmaik a világ felé.
Oly ártatlanok s gyönyörûek, hogy ha megérintem, s megsimítom gondoskodóan õket, megilletõdve zárkóznak be az õ kis világukba,
S rájövök, hogy sok a hasonlóság közöttünk.
Igaz, hogy õk nem emberek, de élõlények.
Õk is élnek, s lélegeznek, felhõtlenül éledeznek.
Megpillantok egy hófehér éppen nyiladozni készülõ jácintot.
Illatát nem érzem, mivel még nem nyílt ki teljesen.
Levelei kókadoznak, szirmai sorvadoznak.
Nagyon akaródzik kinyílni, szinte minden erejét beveti ami csak létezik.
Õrlõdik erõteljesen, mivel sehogy sem megy neki a dolog.
Nem érti miért nem, s búsan lélegzik tovább él az õ kis burkában.
Talán még nem jött el az ideje, persze már rég ott kopogtat az érettség s a kibontakozás ideje,
de õ megrekedt egy világban mibõl nehéz felébredni.
Bár a lelke már megöregedett,
a szirmai és a levele viszont fiatalságra utalnak.
Hirtelen eleredt az esõ, és én ott maradtam, hogy lássam mi történik.
A mélyen beburkolózott jácint, könnyedén kinyílva köszöntötte mosolygós szirmaival a világot.
Nekem is ezt kéne tennem, s végre fellélegeznem.
Az esõ elállt, a nap bõszen mutatta melegítõ sugarát.
S én a napba tekintettem, ajkaim széles mosolyra húzódtak,
Bíztam benne, hogy szebb lesz a holnap.