Menj már...
Írta: iytop Dátum: Október 15 2016 11:49:15
Sz
Menj már... a nemes, értékes erénnyel nem fekszem le.
Hogyan lennék képes az ölembe szorítani egy gyémántokkal kirakott oszlopot?
Megtisztelem őket, mint egy feleséget, és a világot a lábaik elé terítjük,
reménykedve, hogy egyszer még öröklünk valamit titokban.
Teljes hír
Menj már... a nemes, értékes erénnyel nem fekszem le.
Hogyan lennék képes az ölembe szorítani egy gyémántokkal kirakott oszlopot?
Megtisztelem őket, mint egy feleséget, és a világot a lábaik elé terítjük,
reménykedve, hogy egyszer még öröklünk valamit titokban.
De ágyba visszük a bűnt, vétket, a friss hajtást... a szeretőt,
akik a csattanó villámtól fénnyé alakulnak,
ők pedig szenteket szabnak a kurtizánokból...
Az éjszakában minden énekel, és a szerelem rövid,
de a démon mellettünk van halkan,
húsunk visszaverődik az égre és a csillagokra,
mennénk, hogy mind összeszedjük, de egyre jobban elsüllyedünk a mocsárban...
Párosan megyünk, hogy elérjük megváltásunkat,
de a sár nehezebb és nehezebb. Szerelmem...
a földnek szüksége van az éltető ganéjra, a virágok akkor virítanak a legszebben.