Az őszidő nem szegi szárnyát a madárnak,
határokat nem ismerve, szabadon szállnak.
Seregekbe verődve elvonulnak délre,
fáradt sóhajjal követem, nézek az égre.
Nyarak örömét viszi egy távoli tájra,
csendet hagy maga után a dalos madárka.
Gyönge kis teste nem tud harcolni a téllel,
menj ha menned kell, szállj el a kedvező széllel.
***
Akik elmentek, egyszer vajon visszatérnek,
vagy leltek egy helyre, hol jobb jövőt ígérnek.
Nekik kevés, hogy gyökere itt van e földben,
nem tér haza, helyébe idegen jön bőven.