Kiisszuk fenékig a poharat... a szerelem élesztőjében!
Az elmés lerészegedés erősen megbújik,
hideg, fekete rajongás, gőz nélküli,
mint egy a magas gyilkosság szolgálatában raboskodik éltetően.
Sötét, komor törvényeket szegtünk, de mi is voltunk angyalok,
csak ölelkeztünk, bármilyen hibásak is voltunk,
és megőriztük a felejthetetlen első zamatát,
a paradicsomi, édenkerti vétket.
Szívünkben a halhatatlanság békéje,
a lelkiismeret felett egy vételen tudomány tart beszédet,
mondva, hogy a hánykolódás átok, és a szidalmak...
Az elválás jegében hevernek a vágyak, a tüzek.
Alvilág amiben dolgozunk igazságtalanul...,
de mégis a sátán karmai között még tündökölhetünk.