Hervadó lebegés
Írta: marica Dátum: Október 17 2016 04:45:25
H
fél a lét és fél a vágy
sárguló bús magány
ül özvegyi szívek mélyén
dédelgetve régi szép időt
Teljes hír
Hervadó lebegés
fél a lét és fél a vágy
sárguló bús magány
ül özvegyi szívek mélyén
dédelgetve régi szép időt
mikor pirosló levelek
jeleztek egy jövendő őszt
nem gondolván hogy tél tetőz
mi jégbe burkolja a szíveket
még dalra kélt a szél
szerelmes dalt mesélt
s holnapra már csak emlék
ahogy egymást ölelték
a lombos fák alatt
csodálták a zuhatagokat,
mikor az érzés csordulva hullt alá
s naponta virágzott vággyá.
ma testéből létező gyermekek,
adnak erőt hitet évek
emelik az életet egy negyedik
dimenzió felé és testeik’
vágy erő húzza mellé a mélybe
az örök sötétbe
lelkük vágyja a felhőket
mennyből kémlelő öröklétet
hol várja a fény a sötétet
és folytatódik a földi szeretet
Ö várja oda fent
az Isteni rendeletet