Holtig tanul az ember
Írta: Toni Dátum: Október 21 2016 10:24:40
Sz
Valamikor nagyon régen
amikor ide kijöttem,
esténként egyedül voltam
's volt, hogy kedvem is „kilöttyent”.
Teljes hír
Valamikor nagyon régen
amikor ide kijöttem,
esténként egyedül voltam
's volt, hogy kedvem is „kilöttyent”.
A sors elűzött otthonról
földönfutóvá tett engem,
és ott kellett hagynom mindent,
mindent amit csak szerettem.
Anyámat és testvéreket
a várost ahol születtem,
szeretett feleségemet
és a két kicsi gyermekem.
A könyv maradt nekem akkor
csak az egyetlen barátom,
az volt nekem itt mindenem
a testvérem, a családom.
Negyven évvel később történt
kettő-ezernyolc késő nyarán,
verset akartam írni, egy
album második oldalán.
Ötvenéves találkozón
ott a nyolcadik osztályból,
egy album telve képekkel
onnan, a régi „zárdából”.
Elő vettem a könyveim
melyek akkor segítettek,
legjobban a bennük leírt
's megfogadott idézetek.
Az elmúlt ötven év alatt
egy kis könyvtáram lett nekem,
ahol mindig megtalálom, a
megfelelő idézetem.
Egy idézet vezet engem
ha a tollat kézbe veszem,
Veres Pétertől örökre
ez egy szózat maradt nekem.
„A versben nem lehet hazudni,
a verset nem lehet „megírni”,
a versnek születni kell.” Tóni
vigyázz, ezt soha se feledd el!
Az idén múlt el nyolc éve
mit hűen be is tartottam,
és tőle a közelmúltban
sőt, még egyet megtanultam:
„Az édesanyánkról, szívbéli
kedvesünkről és a hazánkról
sem vicceket, sem frázisokat
nem illik mondani tréfából!
Tóni 2016 Október 21