Induló
Írta: ILLC G3C Dátum: Október 22 2016 11:22:25
Sz

Bíborvörös vérgőzös ködben nem mozdul a láb,
A velődből feltörő agresszív harag túl nagy már,
Leszállt az éj elméd fölé, nem hallasz s nem látsz,
Fejedben egy gondolat maradt, pusztuljon a világ,

Teljes hír


Bíborvörös vérgőzös ködben nem mozdul a láb,
A velődből feltörő agresszív harag túl nagy már,
Leszállt az éj elméd fölé, nem hallasz s nem látsz,
Fejedben egy gondolat maradt, pusztuljon a világ,

Túl nagy a düh és túl sok a bánat lassan felemészt,
Lidérceid és démonaid kezei közt eltévedve élsz,
Félsz hogy nem félsz, de nem félsz félni, ó kár...
Lassan már nem ismered magad, aki rég voltál,

Elfajzott léted nem is remélted hogy valaha eléred,
De ha nem tudsz ennél már jobb lenni akkor megérted,
Hogy a szeretet szült, de nem nevelt, így gyűlölet visz el,
Lassan vak, árva hontalan lelki húscafat leszel,

S ha egyszer volt szíved lüktetés helyett már szüntelen csak fáj,
S nem sodor csupán a fullasztó mérges, vérben úszó ár,
Talán eljött az idő hogy rongyos hátizsákod vállaidra kapd,
Hogy nekivágj a végtelennek és mindezt magad mögött hagyd.