Sinka István: Fáradt ember tünődése / Grübelei des alten Mannes
Írta: Toni Dátum: Október 23 2016 05:09:54

---

H

Országúton hóbaesve:
Úgy lep el egy téli este
Lábamnyomát temetve majd?
Az ég sem lesz holdvilágos?...

---

Teljes hír

---

Fáradt ember tünődése

Országúton hóbaesve:
Úgy lep el egy téli este
Lábamnyomát temetve majd?
Az ég sem lesz holdvilágos?...
A boldogság messze szálldos
S kerül engem,
A kósza, merengő magyart?

Új nászon majd citera peng?
Engemet meg temet a csend,
Temet a tél s belep a hó?
S könnyek értem hullnak néha?
Vagy a vándor messzi, néma
Haldoklásán
A szél lesz csak a sirató?

S a túlvilág messzeségén,
Vagy ott lenn a sírom éjén,
Majd megszűnik a kín, a jaj?...
- Föld méhiben, síri csendben,
Ott majd szépen megpihenve,
Távol tőled,
Te földi gond s te földi baj!

Sinka István 1932


Grübelei des alten Mannes

Auf der Straße im Schnee gestürzt:
Der Abend traf mich ungeschützt,
müssen die Spuren, glauben dran?
Gibt am Abend keinen Mondschein?
Das Glück wird von mir weit fern sein
und meidet mich,
der schlendernd, träumenden Ungarn.

Wird am Hochzeit Zither hören?
Mich begräbt mit stillen Tönen,
`r Winter begräbt, der Schnee bedeckt?
Und vielleicht paar Tränen fliessen?
Auf dem fremden Sterbeliegen
und über ihn
nur der Wind weint unbefleckt?

Und im Jenseits grosse Weite,
wo in der Nacht, ins Grab gleite,
ist es Schluss mit Jammer und Pein?
Dort unten im Ewigen ruh,
unten drückt mich, nie mehr der Schuh,
weit weg von dir,
irdische Not, irdisches Leid!

Fordította Mucsi Antal