Erőtlen blues
Írta: ILLC G3C Dátum: Október 23 2016 05:10:11
H

Egy autó tetején, megcsillan a fény,
A tegnapi viharok esője szárad még,
Felkelt végre a nap, melegíti hátamat,
Háttal állok neki mert elvakítana,
Teljes hír


Egy autó tetején, megcsillan a fény,
A tegnapi viharok esője szárad még,
Felkelt végre a nap, melegíti hátamat,
Háttal állok neki mert elvakítana,

Tompa vagyok mint, a madár fásult dala,
Sétálgatok bár nem tudom épp hova,
Jól jönne néha már egy kis pihenő,
Megfáradt napok után mi ad még erőt?

Az út szélén áll egy lány, körülötte füst,
Talán engem vár, talán a nagybetűst,
Kérdezem tőle, volna e még tüze,
Én nem dohányzom csak a szívembe kellene,

Egy szép mosollyal gyógyítja kedvemet,
S elköszön mert ő most épp nem arra megy,
Búcsúzóul adott egy szál gyufát,
Azt mondta egyszer visszakéri ha megtalál,

Járok az úton, megyek mendegélek,
Sokszor elfáradok, s nagyon sokszor félek,
Jól esne néha már egy kis pihenő,
Elcsèpelt idők után ad e még valami erőt?

Befordulok az első mellèkutcába,
Hideg van nem süt a nap a házak árnyékába,
Belerúgok minden elém kerülő kőbe,
A város utcáin van belőlük bőven,

Minden villanyoszlop minden egyes fa,
Minden autóút, minden árok partja,
Minden kóbor kutya s macska ismer engem,
S mindnek megvan a helye valahol a szívemben,

Volt sok magányos, eltékozolt napom,
Volt sok bánatos, elrontott pillanatom,
De jól jönne végre már egy kis pihenő,
S valami ami még néha ad egy kis erőt.