Ezerkilencszázhatvanegyben
Október huszonnyolcadikán,
tánc az alsóvárosi körben
szombat este hét óra után.
Először történt meg az velük
anyjuk nem kísérte el őket,
két lány egyedül ment a táncra
én figyeltem a bejövőket.
Egy pillanatig csak bámultam,
hogy a kislány milyen kövér lett,
de azt csak otthon tudtam meg, hogy
a ruhából, mindent duplán vett.
Egy tradíciós megszökésnek
az első valós felvonása,
szaladtunk majdnem hazáig, míg
odaértünk a putri sarkára.
Otthon már várt az egész család
mert nem akarták elhinni nekem,
hogy ma este én megnősülök
és haza hozom a feleségem.
Anyósom mikor megérkezett
hatalmas csete-patét csapott,
amikor világos lett neki,
hogy csak a kisebbik lánya van ott.
Tizenkettőkor már nálunk volt
a tőle kiválasztott csapat,
és vezetője az volt, kit ő,
a lányának, férjének akart.
Az utolsó pillanatokban
sikerült kereket oldani,
kerteken keresztül a szomszédba
oda menekültünk aludni.
Még a fiunk meg nem született
tartott ez a „hajtóvadászat”
ketten nem mehettünk sehova
de megnyertem az első csatámat.
Az apósom is azt üzente,
hogy paprikást csinál belőlem,
de az unokája láttára,
a „hőn” szeretett veje lettem.
Ma van ennek ötvenöt éve
és mi még mindig együtt vagyunk,
és remélem még sok-sok évet
mi ketten együtt is maradunk.
Tóni 2016 Október 28