Minden egykori bánatot elfeledtem,
Boldog emberré senkiből ìgy lettem,
Ha magányos is voltam néha, te vártál rám,
Tárt karokkal mint a fény a sötét éjszakát,
Szemem sokszor inkább lehúnytam,
Így ha majd bele haltam akkor se sírtam,
De mióta itt vagy nekem van mit vesztenem,
Érted megéri sok millió könnyet ejtenem,
Többre nem vihetném ha csak egyedül lennék,
Messzebb nem mehetnék ha csak magam mennék,
Volt hogy abban hittem jó ha minden az enyém,
De ha megoszthatom veled sokkal többet ér,
Szürke világomba fényt te hoztál,
Mint egy kifestőt megrajzoltál,
Az égbolt kék lett a fű bezöldült,
Lépteid nyomán minden szín a helyére került,
Ha valaki fontos, legbelül érzed hogy jó vele,
Minden lyukat befoltoz megtépázott lelkeden,
Élettel tölti meg minden egyes percedet,
Mert ha valaki fontos, minden percben szereted,
Megtanítottál hogy az èlet milyen szép,
Az égre napot rajzoltál én meg madarak seregét,
Azóta is együtt èlünk az alatt a fénylő nap alatt,
S a madarak azt dalolják, a szívemnek csak te vagy.