Mosoly
Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!
Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.
Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.
Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!
Ábrányi Emil
Lächeln
Sie hat immer gelächelt. Wehmütig bloss,
wo Strahl und trän’ sanft zusammenfloss.
Ich wusste, sie hat sehr sehr grosses Leiden.
Schönsten lächeln, hab‘ ich noch nie gesehen.
Öfters fragte ich, was ist Ihr Anliegen?
Aber nur ein Lächeln hab ich gesehen.
Auf mich ruhte Ihr tränendes Auge,
lächelnd sagte sie: Nichts, das musst du mir glaube’.
Als wandernde Engel in traurige Welt.
Wenn sie an den Himmel schaute, hat sie gelächelt.
Es schien mir so: Dort oben in der Luft
mit lächelnden Augen, den Kollegen zuruft.
Letztes Mal hab‘ sie geseh‘n, weinten alle samt.
Und sie lächelte. Wortlos. Für alle Ewigkeit!
Fordította Mucsi Antal