Az ősz aranya
Írta: reitinger jolan Dátum: November 01 2016 17:59:27
V
Aranyát szórja rám az ősz,
kedves, ahogyan itt időz,
ölel, miként egy gyönge kéz,
fényének íze, mint a méz.
Teljes hír
Aranyát szórja rám az ősz,
kedves, ahogyan itt időz,
ölel, miként egy gyönge kéz,
fényének íze, mint a méz.
Így érintett meg a kezed,
emléke ím elém lebeg,
belőlem úgy illant a múlt,
mert akkor minden kútba hullt.
Mily boldog volt az örömöm,
keringtünk édes körökön,
cinkosunk lett a vágy, s az éj
hozzánk suhanva sírt, beszélt.
Rideg a föld, de ég a tűz,
a lég mily fényes, tiszta, szűz,
szélhárfán alszik a pázsit,
mégis egy dallamot játszik.
Hallgatásban rubin a csend,
akárhol ér el körbe leng.
Az idő fut, siet, robog,
jelszigeten nyúlik a Hold.
Így fest az ősz arany eget,
benne az idő árny, remeg,
döntés dereng, s ahogy érzem...
imazsámolyára térdel.