H.Gábor Erzsébet
Darvak az égen
Darvak az égen; messzire szállnak.
Ősz szele járja az árva határt,
ritkul az éltes lombja a fáknak,
gyűlik a földön a sárga palást,
Vén kosaramban őszi gyümölcsök,
almafa ágain réz a levél,
vérnarancsfrakkot ölt a sütőtök,
száraz avarban egy macska henyél.
Minden oly csendes, béke a társam,
nézem az égen a vé alakot,
karmazsin alma díszlik a tálban,
hersegő húsából jót harapok.
Szép ez az ősz most - gazdag a termés,
gyűlik a spájzban az ennivaló -,
sápad az arca, rőtszíne elvész,
s szemfedőt hint rá majd télen a hó.
Istenem add, hogy boldogan éljek,
fékezd egy kissé a gyorsvonatom;
nem jut idő már - annyira félek!
Éveim aggódva számolgatom.
Dús kegyed kéne, sok még a dolgom -
fogytán az út, és már látszik a part…
Verset vajúdó áldás a sorsom,
szép szavam mindig csak adni akart!
2016.11.04.