Csak természetesen
A napok, mint sötét filmkockák peregnek,
Képek felsejlenek, fájón emlékeknek.
Reccsen, az ág törik, mint szalma alatta
Felette már csak az Úrnak van hatalma.
Kín színpad, tragikomédia, díszlet nincs,
Most értem meg az egészség milyen nagy kincs.
Boldogságra vágyom, végre igazira.
Verseim csak légbe írva, elillanva.
Lelkem megfagyott, egyre gyógyírt keresve,
Dal fakad, szürke napok, éjek feledve.
Természetes a boldogság, kikaparva
Mint gesztenye, ma kiszakadt zsákom karja.
Deák Éva 2016.09.10.