Leeresztette dunna - takaróját,
hallod, alatta bús szimfónia zokog…
Fájdalmasan nyögnek a fázó fák,
lassan a kemény tél is itt topog.
-
Ágak susognak a pergő levéllel,
madarak dúdolgatnak egy kicsit,
halkan hangolnak, útra kelnek,
kik maradnak, felöltöznek picit.-
-
Szél táncol ereszkedő szólamokkal,
ütemet diktál a karmester napsugár,
a fákra nevet, még dirigál boldogan,
majd tovább száll az égi vándormadár. -
-
Arcomra mosolyt csal a természet,
cirógatja lágyan, amint búcsúzkodik -
sírban pihen a múlás, s az enyészet
fölött már fehér krizantém illatozik. -
-
Eggyé válok az őszi fény-ligettel,
egymásba fonódunk, csokorrá növünk,
lélegzünk, érzünk, mindig változunk,
de létezünk s összezeng ezer színünk.